Érettségi után, 1944-ben a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatója lett,

azonban a háború megszakította tanulmányait. Orosz hadifogságba esett, ahonnan csak

1947-ben került haza. Ezután többféle tanulmányba is belefogott, népi kollégista is volt. 1950-

től vállalati közgazdászként dolgozott a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben.

1970-től a Huszonötödik Színháznál, majd a Népszínháznál, később a kecskeméti Katona

József Színháznál volt dramaturg, illetve művészeti vezető. 1991-től a Független Magyar Írók

Szövetségének az elnöke volt.

Irodalmi művel először 1955-ben jelentkezett: költeményei, novellái, kisebb regényei jelentek

meg. Ismertté elsősorban Jancsó Miklós filmjeihez készült forgatókönyveivel vált. Műveiben

gyakran jelentek meg egyedi, meghökkentő ötletek, horrorisztikus képek.

1976-ban József Attila-díjjal, 1996-ban Szép Ernő-díjjal és alternatív Kossuth-díjjal, 1999-ben

Kossuth-díjjal tüntették ki.